Asahi Aikido

Debrecen

 

Az Aikidóról

 

ai:

egyesülés, harmónia, azonosulás, szeretet;

ki:

őserő, ősenergia, életerő, vitális energia,

do:

 

szellemi/lelki energia, az összpontosított erő energiája

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A japán Aikido szót három karakterrel írják,

melynek jelentése: az univerzum mozgatóerejével való egyesülés útja

 

Az aikido egy valódi budo, vagyis harcművészet; a japán katonai harci művészetek történelmi tradícióiból alakult ki. Komolyan gyakorolva több mint taktika és önvédelmi technikák ismerete: az aikido a lélek tökéletesítésének tudománya.
Az aikidot Ueshiba Morihei fejlesztette ki, akit a világ minden részén több mint egymillió aikido gyakorló O-Sensei (Nagy Mester)-ként ismer. Fiatalemberként rendkívüli harcművész volt, a kard, a bot, a lándzsa, és a ju-jitsu művészetének mestere. De O-Senseinek komoly szellemi indíttatása volt, és sokat töprengett a mások fölött aratott győzelmen alapuló út haszontalanságán.
Egyszerű életmódjával és kitartó gyakorlással eljutott a megvilágosodás pillanatáig, és leküzdötte dilemmáját. Hosszú meditációitól átalakulva, Ueshiba technikai ügyessége a kifinomultság és bámulatba ejtő erő harcművészetében bontakozott ki, amely alapjában különbözik a korábbiaktól.
"Az Aikido titka," írta "hogy összhangban legyünk az univerzum mozgásával és az univerzummal magával." O-Sensei úgy tartotta, hogy a budo a szeretet útja, út amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és békét teremthetünk a világban, "az univerzum szíve mindenki saját szíve legyen."
Mindig is voltak figyelemre méltó szellemi képességekkel megáldott emberek, de O-Sensei úgy tanította, hogy a valódi tudás nem szerezhető meg pusztán az értelem által. "Ez nem egyszerű teória," mondta. "Ezt gyakorolnod kell."

 

  Az aikido dinamizmusa


Minden aikido technika lényege egy stabil, erős középpont körüli körkörös mozgás. Még akkor is, amikor a technika iránya egyenesnek mutatkozik előre vagy hátrafelé, közelebbi vizsgálat felfedi, hogy az aikidos mozdulatai valójában körkörösek.

 

Helyesen végrehajtva néhány technika igen látványos, az ellenfél "elszáll" a levegőben. Mások olyanok, mint egy bűvészmutatvány; kicsi, fürge mozdulatok, amik rögzítik a támadót. Mindkettőt az emelőerő, tehetetlenség, gravitáció, centrifugális és centripetális erők hatásának használatával valósítják meg. Végül is a támadás saját energiája dönti le a támadót.

 

Természetesen állóképesség növekedés, hajlékonyság, és izomfejlődés bekövetkezik a gyakorlás eredményeképpen, de a technikák hatékonysága nem függ a fizikai erőtől; ezért az aikidot bárki gyakorolhatja korra és nemre való tekintet nélkül.

 

Az aikido gyakorlása

A budo végső célja a személyiség átalakítása, harmonikus egyéniségek alkotása. Mégis ritkák a filozofikus beszélgetések a dojoban, az edzőteremben. A hangsúly főleg a gyakorlaton van: állandó ismétlések során sajátítják el tökéletesen az alapmozdulatokat, időzítést és légzést.
A tanulók megtanulják megragadni az ellenfél akcióját, és visszairányítani ezt a harci hatékonyság és erő technikáival. Ugyanakkor megtanulnak egyensúlyban maradni bármilyen körülmények között.
A legtöbb gyakorlatot partnerrel csinálják; mindegyikük a saját képességeinek megfelelően dolgozik, felváltva mint uke (a támadó), és tori (aki fogadja a támadást). Mindkét szerep fontos; mindkettő hozzájárul a felek ügyességének, érzékenységének növeléséhez.

Központ

Az aikidoka laza testtartásra tesz szert, amiben a testsúly a test fiziológiai középpontjába, az alhasba van irányítva. A gravitáció tovább már nem egy erő, amit le kell győzni, hanem segíti és megszilárdítja a testtartást. Ennek következtében a hétköznapi mozgás is könnyedebbé válik.
A központosítás következményei éppúgy szellemiek mint testiek: az életerő megnő, az érzékek élesednek, az egyént kevésbé befolyásolják a mindennapi bosszúságok és kellemetlenségek. Ezt az állapotot Japánban úgy nevezik, hogy harát vagy erős kit birtokol, belső képességet, ami segíti az aikido gyakorlóját teljes lehetőségeinek kiaknázásában az élet minden területén.