Az aikido egy valódi budo, vagyis harcművészet; a japán katonai harci művészetek történelmi tradícióiból alakult ki. Komolyan gyakorolva több mint taktika és önvédelmi technikák ismerete: az aikido a lélek tökéletesítésének tudománya.
Az aikidot Ueshiba Morihei fejlesztette ki, akit a világ minden részén több mint egymillió aikido gyakorló O-Sensei (Nagy Mester)-ként ismer. Fiatalemberként rendkívüli harcművész volt, a kard, a bot, a lándzsa, és a ju-jitsu művészetének mestere. De O-Senseinek komoly szellemi indíttatása volt, és sokat töprengett a mások fölött aratott győzelmen alapuló út haszontalanságán.
Egyszerű életmódjával és kitartó gyakorlással eljutott a megvilágosodás pillanatáig, és leküzdötte dilemmáját. Hosszú meditációitól átalakulva, Ueshiba technikai ügyessége a kifinomultság és bámulatba ejtő erő harcművészetében bontakozott ki, amely alapjában különbözik a korábbiaktól.
"Az Aikido titka," írta "hogy összhangban legyünk az univerzum mozgásával és az univerzummal magával." O-Sensei úgy tartotta, hogy a budo a szeretet útja, út amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és békét teremthetünk a világban, "az univerzum szíve mindenki saját szíve legyen."
Mindig is voltak figyelemre méltó szellemi képességekkel megáldott emberek, de O-Sensei úgy tanította, hogy a valódi tudás nem szerezhető meg pusztán az értelem által. "Ez nem egyszerű teória," mondta. "Ezt gyakorolnod kell."
A japán Aikido szót három karakterrel írják:
ai:
[kép]
egyesülés, harmónia, azonosulás, szeretet;
ki:
[kép]
őserő, ősenergia, életerő, vitális energia,
do:
[kép]
szellemi/lelki energia, az összpontosított erő energiája
Ezek együttes jelentése: az univerzum mozgatóerejével való egyesülés útja.
Minden aikido technika lényege egy stabil, erős középpont körüli körkörös mozgás. Még akkor is, amikor a technika iránya egyenesnek mutatkozik előre vagy hátrafelé, közelebbi vizsgálat felfedi, hogy az aikidos mozdulatai valójában körkörösek.
Helyesen végrehajtva néhány technika igen látványos, az ellenfél "elszáll" a levegőben. Mások olyanok, mint egy bűvészmutatvány; kicsi, fürge mozdulatok, amik rögzítik a támadót. Mindkettőt az emelőerő, tehetetlenség, gravitáció, centrifugális és centripetális erők hatásának használatával valósítják meg. Végül is a támadás saját energiája dönti le a támadót.
Természetesen állóképesség növekedés, hajlékonyság, és izomfejlődés bekövetkezik a gyakorlás eredményeképpen, de a technikák hatékonysága nem függ a fizikai erőtől; ezért az aikidot bárki gyakorolhatja korra és nemre való tekintet nélkül.
A budo végső célja a személyiség átalakítása, harmonikus egyéniségek alkotása. Mégis ritkák a filozofikus beszélgetések a dojoban, az edzőteremben. A hangsúly főleg a gyakorlaton van: állandó ismétlések során sajátítják el tökéletesen az alapmozdulatokat, időzítést és légzést.
A tanulók megtanulják megragadni az ellenfél akcióját, és visszairányítani ezt a harci hatékonyság és erő technikáival. Ugyanakkor megtanulnak egyensúlyban maradni bármilyen körülmények között.
A legtöbb gyakorlatot partnerrel csinálják; mindegyikük a saját képességeinek megfelelően dolgozik, felváltva mint uke (a támadó), és tori (aki fogadja a támadást). Mindkét szerep fontos; mindkettő hozzájárul a felek ügyességének, érzékenységének növeléséhez.
Az aikidoka laza testtartásra tesz szert, amiben a testsúly a test fiziológiai középpontjába, az alhasba van irányítva. A gravitáció tovább már nem egy erő, amit le kell győzni, hanem segíti és megszilárdítja a testtartást. Ennek következtében a hétköznapi mozgás is könnyedebbé válik.
A központosítás következményei éppúgy szellemiek mint testiek: az életerő megnő, az érzékek élesednek, az egyént kevésbé befolyásolják a mindennapi bosszúságok és kellemetlenségek. Ezt az állapotot Japánban úgy nevezik, hogy harát vagy erős kit birtokol, belső képességet, ami segíti az aikido gyakorlóját teljes lehetőségeinek kiaknázásában az élet minden területén.